Advertisement
Dellamorte Dellamore - Cemetery Man, 1994R: Michele Soavi, 105 perc
Dellamorte Dellamore… A halálról és a szerelemről… Hatalmas kedvenc ez a (kult)film, pedig első blikkre ostobaságnak tűnik a sztoriját tekintve. Francesco Dellamorte (Rupert Everett) a valóságban a svájci Alpokban található hegyről elnevezett Buffalora kisváros temetőgondnoka. Mogorva, cinikus alak, egyetlen barátja a beszédre is képtelen, vélhetően értelmi fogyatékos (?) segédje, a tévéfüggő Gnaghi, valamint a hivatalban dolgozó, titokzatos Franco. Francesco sem százas, kedvenc olvasmányai ugyanis a telefonkönyvek, miközben azon ábrándozik, milyen lehet a világ többi része.
A két férfinek van egy titka: a temetőben végső nyughelyt leltek elhantolásuk után néhány nappal reanimálódnak, és zombiként kísértik a környéket. Dellamorte ezt a „Belesz@rj@k a zongorába?” elvvel kezeli, és nem mondja el senkinek, hisz úgyse értenék. A temető két gondnoka tehát ezzel a súlyos teherrel a vállán éli monoton, élőhalottakat öldöklő életét, míg nem feltűnik a színen egy titokzatos özvegy, és címszereplő hősünk olyasmit tapasztal, amit korábban sohasem: valódi érzelmeket.
A Dellamorte… éppúgy horrorfilm, ahogy a Twin Peaks szappanopera. Bele lehet szuszakolni a műfajba, de érezzük, hogy nagyon nem fair a beskatulyázás. Michele Soavi (Lámpaláz, A templom) atipikus filmje regényadaptáció, a a Dylan Dog-képregényekről ismert Tiziano Sclavi azonos című művén alapul. Erősen szerzői, sajátos szabályai vannak, a köznapi emberi logikát hírből sem ismeri. Nincs még egy hasonló, de ha valamihez mindenképp kötni kéne, a már vetített Az ember, aki mindent tudott, az Isten hozta, Mr. vagy épp a vele egy időben bemutatott Forrest Gump a legközelebbi rokonai, mert mindegyik film az emberi élettel szembeni sajátos hozzáállásról, ha úgy tetszik, lelkiállapotról szól.
Erős pszicoanalitikai olvasattal, főképp a jungi szimbolizmus szűrőjén keresztül érdemes nézni, ugyanis archetipikus szorongásokra apellál. Egy magyar filmítész, Wostry Ferenc szerint a Dellamorte mondanivalóját csak férfiak képesek megérteni. Ezt szerencsére cáfolni tudom, azonban tény, hogy a filmnek fontos és logikus olvasata a nárcisztikus, megvert férfipsziché élveboncolása, sőt érdekes lenne eszmét cserélni arról is, vajon mennyire autisztikus főhősünk, vagy épp a segédje? Ennél szerencsére sokkal univerzálisabb témák is előkerülnek a filmben, amely, mint a címe is mutatja, a halálról és a szerelemről szól. A kilencvenes évekre a horror európai nagyöregjei elfáradtak, Fulci lecsúszott, Argento elvesztette a kapcsolatát a közönséggel. A mindössze 36 éves Soavi tökéletesen értette a nemlétező jövőkép miatt aggódó fiatalok generációs szorongását. A Dellamorte… az ő filmjük. Mivel nehezen dekódolható, a direktor igyekezett leszögezni, hogy ez egy antihorror, hiszen a horrorfilm a halálfélelmünkre apellál, míg a Dellamorte… az élettől való rettegésről szól. (Szalóki László)
Advertisement
Event venue
Sétatér, Pécs, Hungary, 7621, Pecs, Hungary
Tickets
Concerts, fests, parties, meetups — all the happenings, one place.