Advertisement
RENDHAGYÓ NYÍLVÁNOS MEGNYITÓ AZ RCB-ben!Szeretettel meghívjuk KUZMA Eszter Júlia és LAVIV Laura duó kiállításának megnyitójára!
2026. nov. 5. 19:00, 1011 fő utca 10. második emelet
The Subversive Stitch
“To know the history of embroidery is to know the history of women.”
(A hímzés történetét ismerni annyi, mint a nők történetét ismerni.)
Rozsika Parker: The Subversive Stitch: Embroidery and the Making of the Feminine, London: The Women’s Press, 1984.
Kuzma Eszter Júlia és Laviv Laura közös kiállítása a traumafeldolgozás és az emlékezet kapcsolatát a textil anyagán keresztül vizsgálja. Laviv családi fényképekből kiinduló, figurális munkái a valahová tartozás, a betegség és a halál tapasztalatát közelítik meg; Kuzma absztrakcióiban a tűz, a felégetés és az átalakulás képzete a női tapasztalatokkal és az örökölt sérülésekkel kapcsolódik össze. A két alkotói nyelv találkozásában az emlékezés tevékenységként válik láthatóvá: olyan munkaként, amelynek során a múltból megmaradt képek és érzelmek új formát kapnak.
Ladik Katalin Follow Me Into Mythology (2017) című, 60 méteres textilpartitúrája közös kapcsolódási pontot kínál Laviv Laura és Kuzma Eszter Júlia munkásságához. A műbe hímzett, Ariadné fonalát idéző szaggatott fehér és a mítosz szellemi lényegére utaló aranyszínű szál a textilt az örökölt elbeszélések anyagi hordozójává teszi. Lavivnál a családi múlt horgolással történő újraalkotása az emlékezethez vezető fonalat idézi; Kuzma absztrakt, sérülést és átalakulást megjelenítő textilfelületein pedig az örökölt minták átírása kerül előtérbe, a lángoló vörös eszköztárával. A textil mindhárom alkotói gyakorlatban a hagyományhoz való aktív viszony eszköze: egyszerre teszi lehetővé a megőrzést és az átalakítást.
A kiállítás kiindulópontja, hogy az emlékezetnek anyagi feltételei is vannak. Fényképek, megőrzött tárgyak és továbbadott kézmozdulatok teremtenek kapcsolatot azzal, ami időben eltávolodott tőlünk. A textil különösen érzékeny közeg ehhez: testhez és otthonhoz kötődő használata a közelség tapasztalatát idézi fel, miközben alakíthatósága a változást is megengedi. A fonalak összekapcsolása, a felület megdolgozása és a sérülések láthatóvá tétele ezen a tárlaton az emlékezés eltérő műveleteiként olvasható.
Laviv Laura családi fotók alapján készített emlékképei olyan pillanatokhoz teremtenek személyes viszonyt, amelyekre az alkotónak nem lehet saját emléke. A fénykép megőrzi egy korábbi együttlét látványát, de a benne szereplők tapasztalata csak töredékesen hozzáférhető. A kép újraalkotása ebbe a távolságba avatkozik be. A horgolás időt és figyelmet rendel az örökölt jelenethez: az egykor rögzített pillanat hosszú, ismétlődő kézi munkában válik jelen idejűvé. A hovatartozás így a kapcsolatteremtés folyamatában fogalmazódik meg.
E megközelítéshez értelmezési támpontot kínál Marianne Hirsch utóemlékezet-fogalma. A postmemory a korábbi nemzedékek traumatikus tapasztalatához fűződő, képek, elbeszélések és viselkedésminták által közvetített viszonyt írja le. Laviv munkái felől az a kérdés válik fontossá, hogyan alakíthatja a jelenbeli identitást egy olyan múlt, amelyhez az embernek érzelmi kötődése van, közvetlen emléke azonban nincs. A fogalom itt a traumatikus családi örökség továbbélésének értelmezéséhez ad szempontot.
Laviv esetében ugyanakkor a személyesen átélt veszteségnek is önálló súlya van. Saját alkotói leírásában a horgolást a gyász megéléséhez és az elengedéshez kapcsolja. A kiállításban ezért két időréteg érintkezik: a családi képeken keresztül megismert múlt és a saját életben megtapasztalt hiány. A kézimunka ismétlődése e kettő között teremt kapcsolatot. A megőrzés vágya minden újabb szemmel testet ölt, miközben a munka időtartama a veszteséggel való együttélés idejét is érzékelhetővé teszi.
Laviv képalkotása mellé Gerhard Richter korai, családi fényképek nyomán készült festményei kínálnak művészettörténeti párhuzamot. A Tante Marianne című, 1965-ös kép elmosódó alakjai például a közelség és a hozzáférhetetlenség egyidejű tapasztalatát keltik. A fénykép festői átdolgozása láthatóvá teszi a kép és a megőrzött élet közötti távolságot. E kurátori párhuzam Lavivnál a médiumváltás jelentőségére irányítja a figyelmet: a fotó horgolt képpé alakítása során a felismerhetőség az anyag szerkezetéhez kötődik.
Richter elmosása és Laviv horgolt képfelülete eltérő módon bizonytalanítja el a látvány közvetlenségét. Lavivnál a néző a figurák és az őket felépítő fonalak között vált nézőpontot. A fényképi pillanatot az elkészítés hosszú ideje írja át, az emlékezés pedig érintéshez kötődő, testi munkává válik. A két alkotó összeolvasásának tétje ebben az átalakításban van: mit őriz meg egy kép, és mit változtat meg rajta az a kéz, amely újra létrehozza? A minta így egyszerre technikai utasítás és kulturális kód, amely meghatározza, mi és hogyan adható tovább. Ebben az összefüggésben kap különös hangsúlyt a héber vallási-mitológiai hagyaték Laviv művészetében: az örökölt elbeszélések és rituális formák rétege.
Kuzma Eszter Júlia absztrakt textilműveiben a tűz és a felégetés képzete az átalakulás ambivalenciáját hordozza. A pusztulás, a belső izzás és az újraformálódás egymással feszültségben jelenik meg. Az anyag megdolgozott, sérülést idéző felületei lehetővé teszik, hogy a trauma történet helyett anyagi állapotként legyen érzékelhető. A feldolgozás ebben az olvasatban a sérüléshez való viszony megváltoztatása; a heg az új forma része maradhat.
Kuzma munkáinak feminista hangsúlya az érzelmek kifejezhetőségének kérdését is megnyitja. A düh, a sebezhetőség és az engedelmesség elvárása alól való kilépés a társadalmilag kijelölt női szerepekkel kerül kapcsolatba. A puha anyag és a benne megjelenő indulat közötti feszültség itt különösen jelentős. A gondoskodáshoz és otthonossághoz társított textil teret adhat az ellenállásnak is. A tűz a kiállítás összefüggésében annak kérdését veti fel, hogy az örökölt mintákból mi tartható meg, és min kell változtatni.
Kuzma lángoló, sebekre emlékeztető textilfelületein a vörös a testi tapasztalatot nyers regiszterben szólaltatja meg: a vér, a seb és a láng ugyanannak a felszínre törő, a normák által elfedett tapasztalatnak a változatai. A gondoskodás technikái a düh és az ellenállás nyelvévé válnak, a heg pedig nem rejtőzik el.
A két életmű közötti vizuális kontraszt a kiállítás rendezőelve. Laviv figurái a felismerés felől vezetik a nézőt a képet létrehozó anyaghoz; Kuzma absztrakciói a felületből kiindulva hívnak elő testi és érzelmi asszociációkat. A figurativitás és az absztrakció határa közben átjárhatóvá válik. A horgolt arc közelről szemek és közök rendszere, az absztrakt textil pedig sebre, bőrre vagy lángra emlékeztethet. A befogadás így a képolvasás és az anyag megfigyelése között mozog.
Ahogy arra a kiállítás címe is utal, az „öltés” szimbolikája nem korlátozódik a gyakran méltatlanul hátrébb sorolt kézművességre: Lavivnál a családi emlékezet gondozása, Kuzmánál az elfojtott érzelmek felszínre kerülése mutatja meg, milyen összetett tapasztalatok fogalmazhatók meg a kézimunkában. A munkák egymás mellé helyezése a gondoskodás és az ellenállás kapcsolatára is rákérdez: hogyan lehet egy örökséget úgy megőrizni, hogy közben alakítani is tudjunk rajta? A textil feminista olvasata ebben a cselekvési lehetőségben válik konkréttá.
2026. nov. 5. 19:00, 1011 fő utca 10. második emelet
Várunk mindenkit egy pohár borra a galéria rendhagyó nyilvános eseményére!
Advertisement
Event venue
Fő utca 10, Budapest 1011, Magyarország, Fő utca 10, Budapest 1011, Magyarország, Budapest, Hungary
Tickets
Concerts, fests, parties, meetups — all the happenings, one place.