Advertisement
Kedves Ismerőseim,Október 13.-án nyílik kiállításom az Epreskerti Kálváriában. Mindenkit sok szeretettel várok!
🩸A halál puha tava🩸
A Puha Bolygón azt mondják, hogy a halál nem végpont. Amikor egy lény meghal, a teste visszatér a bolygó anyagához, de a lelke nem tűnik el. A lélek könnyű, szárnyas alakot ölt: pillangószerű lénnyé változik. A pillangók eleve az átalakulás lényei. Ezek a lények a halottak lelkeit hordozzák, és sokáig bolyonganak a világban, mert nem tudják, merre kell továbbmenniük. A halál után azonban a lélek nem marad egyben.
Kettéválik. Két pillangószerű lélek születik belőle. Az egyik magával viszi mindazt, amit a lény szeretett, a másik pedig mindazt, amit elveszített. Ők az Elmerülők. Ezért a halottak lelkei mindig ketten érkeznek.
Együtt repülnek, mégsem tudnak egymástól elszakadni. Sokáig bolyonganak, míg egyszer el nem jutnak ahhoz a helyhez, amelyet minden élőlény csak
egyetlen néven ismer: a Halál puha Tavához. A tó egy barlang mélyén, egy szentély közepén található. A tó vize nem közönséges víz: azoknak az emlékeit tartalmazza, akik valaha éltek.
A víz mozdulatlan. Nem tükrözi vissza a világot. Csak azokat mutatja, akik már nincsenek benne. A tó egyszerre a megállás, az emlékezés, az elmerülés, a várakozás és a határhelyzet tere.
A tó előtt pedig ott áll Nüma.
Nüma mindig gyermek marad. Nem öregszik, mert nem az élők közül való, de nem is tartozik egészen a halottakhoz. Ő a két világ közötti határ őrzője. Ezért nevezik Kétpartú Gyermeknek.
Nüma a tó őrzője és révésze. Nem csónakkal viszi át a lelkeket, hanem a kezében tartott két lánccal vezeti őket a tóhoz. A láncok az emlékezés kötelékei. Az egyik az élőkhöz, a másik a halottakhoz kapcsolja őt. A két lánc egy-egy Elmerülőhöz vezet, és amíg a lelkek el nem érik a tavat, Nüma nem engedi, hogy elszakadjanak egymástól. Amikor megérkeznek, az egyik Elmerülő visszaadja a tónak mindazt, amit a lény szeretett, a
másik pedig mindazt, amit elveszített.
A pillangólelkek nem kelnek át a tavon.
Belemerülnek. Ahogy elmerülnek a vízben, lassan elveszítik előző életük emlékeit.
Először elfelejtik a hangjukat. Aztán az arcukat. Aztán azoknak az arcát, akiket szerettek. Végül elfelejtik saját nevüket is.
Amikor már semmire sem emlékeznek, a tó mélyén apró fényekké változnak. Nüma ilyenkor mindig vár egy kicsit, mert tudja, hogy a történetüknek még nincs vége.
A tó mélyén van egy hely, ahová az összes fény összegyűlik. Ott várják meg azt a napot, amikor a Puha Bolygón valahol új élet kezdődik. Amikor elérkezik az idő, a tó felszíne megnyílik, és a lélek lassan újra felszínre kerül. Így a halál után az emlékezet és a felejtés ugyanannak az útnak a része: a lélek elveszíti előző életének emlékeit, majd valahol máshol, egy új élet kezdetén ismét felszínre kerül. A Halottak puha Tava ezért egyszerre a halál, az emlékezet, a felejtés és az újjászületés helye. Nüma pedig ott marad a tó partján, a két világ határán.
Nüma a két part között nem jár, hanem a mélységet ismeri.
Advertisement
Event venue
Epreskert, Szondi utca 72, Budapest 1063, Magyarország, Budapest, Hungary
Tickets
Concerts, fests, parties, meetups — all the happenings, one place.