Advertisement
Önkéntelen ÖrÖkmozgÓk ÖrvénylŐ kÖrei megtÖrhetetlenekKókai Lili festményein a mindennapi pillanatképek szereplői, a tengődő emberiség jelenik meg – olyan figurák, akik nem csupán egy zsánerkép röpke pillanataiban léteznek, hanem az örök mozgás és jelentéktelen áramlás végtelenségében merevednek meg, materiális és ösztön-cselekedeteiket végezvén. A csoportos portrékon áramló mozdulatsorok biomorf hússzövetekké burjánzanak, az időfázis-fragmentumok jelzik az adott mozzanat hollétét. Az alakok metamorfózison mennek keresztül, torzulnak, nyúlnak, akár egy digitálisan manipulált kép, amelyben a vizuális logika elcsúszik.
Festményein az ösztöncselekvések egyik leggyakoribb formája a lakoma, ahol az alakok az étellel vizuálisan azonosulnak, a testiség és a romlandóság hangsúlyozásával. A fogyasztás gesztusai összemosódnak azzal a túlburjánzó vizuális világgal, amely a modern kapitalizmus zajával rezonál. A féktelen ösztönök és vágyak – a bekebelezés, a mohóság – olyan folyamatok, amelyek a figurák hússzerű testanyagát állandó formálódásra kényszerítik, de végérvényesen sosem tűnnek el, csupán alakulnak. A mozgás körforgása szüntelen: egy napi rutin, egy ismétlődő kanalazó mozdulat, a szívverés vagy az anyag rezgése és újrarendeződése, amely nem áll meg, csak folyamatosan továbbépül.
Az entrópia fizikai és filozófiai értelemben is központi elem festészetében. A káosz, széttöredezés és fragmentálódás dekonstrukciója nemcsak vizuálisan, hanem tartalmilag és metodikailag is meghatározza a képeket. A túlcsorduló ecsetvonások, a rétegzett és széthulló formák az információáradat fragmentáltságát idézik meg, azt a szaturált vizuális ingert, amely a figyelmet szétzilálja. Az ember, a test, a matéria nem maradhat érintetlen – minden átalakulásra ítéltetett.
A disznó motívuma – mint állat, mint hús – visszatérő elem festményein, utalva a tisztátalan, mértéktelen és túlzott fogyasztásra, valamint az emberi test anyagi létének múlandóságára. A figurák groteszk módon válnak az étel részévé, a testiséget és az önpusztító folyamatokat kimondatlan önkannibalizmusként ábrázolva. Vajon az áldozati test így is üdvözül?
Munkáiban digitális képalkotási módszereket is alkalmaz: mesterséges intelligencia segítségével hoz létre referenciaképeket, amelyek deformált és logikátlan vizuális világa katalizátorként szolgál festményeihez. A digitális hibák és anomáliák szerves részét képezik a torz testek és groteszk mozdulatok ábrázolásának. A festészeti hozzáállásában felfedezhető digitalista hatás paradox módon éppen a tartalom nyers, anyagszerű jellegét emeli ki.
Képei a civilizáció és az ösztönök közti feszültségből táplálkoznak, ahol a társadalmi lét abszurditása a figurák groteszk testiségében ölt formát. Az ember – mint fogyasztó – végül maga is elfogyasztottá válik.
Szabó Dávid és Kovács Hunor egy rövid, kísérleti duókoncerttel járulnak hozzá a megnyitóhoz, amelyet főként az atmoszférikus hatások, groove-ok, experimentális jazz és a szabadzene fúziói jellemeznek.
Szabó Dávid szintetizátorral, Kovács Hunor dobbal és egyéb hangszerekkel asszociatív improvizáción keresztül kapcsolják össze a zenét és képzőművészetet.
Kurátor: Sapp Tóth Lili
A kiállítás április 2-től április 25-ig megtekinthető.
Helyszín: Magyar Műhely Galéria - 1072 Bp. Akácfa utca 20.
Hétfőn és kedden 9:00-17:00, szerdától péntekig 9:00-14:30.
Advertisement
Event Venue & Nearby Stays
Magyar Műhely Galéria, Akácfa utca 20, Budapest 1072, Magyarország,Budapest, Hungary
