Advertisement
A Juhász Villő festményeiből és műveiből dagasztott JUICY 2.0-ban a szaftos, trutyis, nyálkás és lédús lét egyszerre taszító és érzéki esztétikájába cuppanunk bele. A Turbina hírhedt razziája miatt rövidre zárt, indokolatlanul diétásra szabott egyéni kiállítás ezúttal a Szerkesztőségben önti nyakon magát a levek és zselék eufórikus csodaanyagával a szikár valóságot a radikális kedélyesség folyékony közegébe mártva. A lényeg: kapcsoljuk ki a balatonparti zsírsistergésben és kockás terítők felett elsajátított, transzgenerációs szégyenkomplexusunkat. Az „Emberek közé így?”, a „Hogy nézel ki? Folyik a szádon…” és a szalvéta intézményét kérlelni látszó bölcsességek lejárt lemezként forognak önmaguk körül. Helyette inkább lubickoljunk a JUICY 2.0 attitűdjében, sajátítsuk el újra a Lizzo-féle „baddie” életérzést, és engedjünk a dzsúszos szabadságvágynak (I be drippin' so much sauce / Got a bih lookin’ like Ragú). Kellő posztcringe nagyvonalúsággal értsük meg a kissé levitézlett költőt: „sauce” nélkül nyikorognak a lételméleti alapok. Nem hat meg minket a steril minimál kényszere: inkább csöpögjünk, maszatolódjunk, kenődjünk össze jókedvűen – vállaljuk a túlcsordulást mint alapállapotot. Mert ami kifolyik, az él, ami ragad, az kapcsolódik, és ami túl sok, az végre elég.A vásznon elterülő folyékony jelanyag sűrű masszájában turkálva nemcsak egy attitűd, hanem egy festészeti stratégia rajzolódik ki: Juhász Villő vagány képei nem egyszerűen ábrázolnak, hanem visszaoldódnak saját anyagiságukba. A testek és gesztusok mintha csupán ideiglenesen állnának össze, hogy aztán szószokká és festékpakolássá essenek szét. A festészettörténetileg terhelt vászon itt nem fegyelmez, nem szalvétázik: hagyja, hogy a kép a saját materialitásába csobbanjon. Ebben a festői lögybölődésben válik érthetővé a szabadság: hogy lehet úgy enni, úgy érintkezni, úgy lenni, ahogy jól esik. „She ate, no crumbs” – még ha itt nincsenek is morzsák, csak szétfolyó, egymásba csúszó maradékok. Miközben ebben a trutyiban mozgunk, az evés mint örömforrás mögül felkavarodnak a pszichés rétegek is: a „szabadon eszem” érzése sosem tiszta, hanem kontrollal és tekintetekkel ellenőrzött. A képek anyaga ezt a kettősséget is magába keveri: élvezet és feszültség egymásba érnek. Miért kéne filmvászonkésznek látszódnom, miközben zabálok? Vagy miközben olyan „trutyis” alapműveleteket végzek, mint a fogmosás, az öblítés vagy a köpés? Ezek ugyanis nem performanszok, hanem a működés prózai gesztusai. A festmények, missziójuk részeként, éppen a látványos sterilitás kulisszáit libbentik fel: a foltok nem „tisztáznak”, hanem összekennek, nem kordában tartanak, hanem szétterítenek.
A rendhagyó megnyitón a résztvevők együtt csámcsoghatnak a GYIA Kollektíva szaftos-nyúlós falatokkal megrakott büféasztalánál.
Advertisement
Event Venue
1024 Budapest, Keleti Károly utca 11/A, 1024, Keleti Károly utca 11a, Budapest 1024, Magyarország, Budapest, Hungary
Tickets
Concerts, fests, parties, meetups - all the happenings, one place.
