Advertisement
FRAGMENTS OF SLOWNESSMegnyitó: 2026. március 19., csütörtök, 18 óra
Megtekinthető: 2026. március 20. – 2026. április 17.
Nyitva: szerda - péntek, 12:00 - 18:00
A huszadik század egyik legjelentősebb jelensége a digitális forradalom, amely alapjaiban alakította át az emberiség időtapasztalatát. A figyelemgazdaságban az algoritmikus rendszerek és a mesterséges intelligencia olyan ütemben generálnak adatot, amely messze meghaladja az ember kognitív kapacitását. Bár egyre inkább alkalmazkodunk a gépek sebességéhez — abban a hitben, hogy ez az alkalmazkodás lehetővé teszi számunkra, hogy lépést tartsunk a világgal — a digitális rendszerek és generatív technológiák csupán látszólag segítik a megértést, valójában az emberi idegrendszer nem képes ilyen sebességgel információt befogadni és feldolgozni. Ennek következtében a digitális idő sebessége elszakadt az emberi tapasztalás és érzékelés ritmusától.
Hartmut Rosa, szociológus már 2010-ben rámutatott erre az eltávolodásra. Véleménye szerint a gyorsulás egyre nehezebbé teszi az egyének számára, hogy jelentőségteljes kapcsolatokat tartsanak fenn a világgal, ami növekvő elidegenedéshez vezet. Bár az információhoz való hozzáférés soha nem volt ilyen könnyű, a megértés és a reflexió folyamatai egyre nehezebbé válnak. Tárgyak, eszmék és tapasztalatok soha nem látott sebességgel válnak elavulttá, miközben a figyelem széttöredezik, elaprózódik, melynek következtében a jelen pillanat már nem szolgál referenciapontként. A jelentésképzés és a tudástermelés így instabillá válik, és ennek következtében a jelentés szétesik, fragmentálódik, és referencia nélküli műveletté válik. Ez az állapotot Jean Baudrillard szociológus és filozófus a „történelem végének” nevezte.
A narratív idő — amelyet folyamatosnak és lineárisként értelmezünk — megszűnik, és helyét a rendezetlen információáramlás veszi át. A filozófus, Byung-Chul Han ezt paradigmaváltásként írja le, amelyben a történelem lineáris folyama feloldódik az adatok széteső áramlásában. Ebben a keretrendszerben egy újfajta időfelfogás válik szükségessé. A kortárs idő — akárcsak maga az információ — atomizálódik és fragmentálódik, inkább elszórt pontokként jelenik meg, mintsem koherens folyamatként. Ahol a folytonosság egykor irányt és struktúrát jelentett, ott a jelen pillanat instabil intervallumként mutatkozik meg. Az idő szövete mostanra mintha szétszórt pontokból állna össze, amelyek nem rendezhetőek halmazokba, és nincsen konzekvencia – nem következtethető az egyik esemény a másikból.
A figyelemgazdaság, kihasználva a töredezettséget és az azonnaliságot, a momentumot teszi a legfontosabb eszközévé és arra törekszik, hogy a fogyasztási loop kijátszhatatlan legyen. A gyorsulás logikájának megtörését Byung-Chul Han a visszalassulásban látja. Véleménye szerint az idő szövetét alkotó pontok nincsenek összekötve, hiszen hiányzik a referencia, ezáltal ott egy üres tér tátong. Ebben a betöltetlen térben lehetőségünk van arra, hogy lelassuljunk, a kognitív folyamatok visszanyerhetik tapasztalati mélységüket, és a jelentés ismét formát ölthet. A lassítás episztemológiai cselekedetként működik: szándékos gyakorlatként, amely visszahódítja a pontok közötti intervallumot mint a lehetőség terét, ahol az érzékelés, a jelentés és a tapasztalat újra összeállhat.
Kiállító művészek:
Alicja Bielawska
Jakub Hubálek
Lázár Kristóf
Lődi Áron
Mostoha Marcell
Rédling Hanna
Széll Ádám
Kurátor: Krnács Sára
------------------------------------------------------------
FRAGMENTS OF SLOWNESS
Opening: March 19, 2026, 6 PM
On view: March 20 – April 19, 2026
Open: Wednesday - Friday, 12:00 - 6:00 PM, and by appointment
The digital revolution, one of the most significant developments of the late twentieth century, has fundamentally transformed humanity’s experience of time. In attention economy, algorithmic systems and artificial intelligence generate data at a pace that far exceeds human cognitive capacity. Although we increasingly adapt to the speed of machines—believing this adaptation enables us to keep pace with the world—digital systems and generative technologies only appear to facilitate understanding. In reality, the human nervous system cannot absorb information at such velocity. As a result, digital time has become detached from the rhythm of embodied human experience and perception.
Social theorist, Hartmut Rosa identified this rupture in 2010, arguing that acceleration makes it increasingly difficult for individuals to sustain meaningful relations with the world, leading to a growing sense of alienation. While access to information has never been easier, processes of comprehension and reflection have become more challenging. Objects, ideas, and experiences now become obsolete at unprecedented speed, while attention fragments and disperses. Consequently, the present moment loses its capacity to function as a point of reference. Meaning-making and knowledge production are thus forced into an unstable condition in which meaning disintegrates, fragments, and ultimately risks becoming an operation without reference. This condition echoes what sociologist and philosopher Jean Baudrillard described as the “end of history.”
Narrative time— understood as continuous and linear— ceases and gives way to a disordered flow of information. Philosopher, Byung-Chul Han describes this shift as a paradigm change in which history dissolves into a disseminated stream of data. Within this framework, a new understanding of time becomes necessary. Contemporary time, like information itself, is atomized and fragmented, appearing as scattered points rather than as a coherent sequence. Where continuity once implied direction and structure, the present moment manifests as an unstable interval. The fabric of time seems to consist of dispersed points that cannot be organized into coherent sets, and no clear consequence emerges—one event can no longer be inferred from another.
The attention economy, exploiting fragmentation and immediacy, turns the moment into its most important instrument and strives to make the loop of consumption inescapable. For Byung-Chul Han, breaking the logic of acceleration lies in deceleration. In his view, the points that constitute the fabric of time remain disconnected, as the references that might link them are absent, leaving an open space between them. Within this unoccupied space lies the possibility of slowing down: cognitive processes can regain experiential depth, and meaning can once again take form. Slowing down thus functions as an epistemological act—an intentional practice that reclaims the interval between points as a field of potential, where perception, meaning, and experience may be reassembled.
Exhibiting artists:
Alicja Bielawska
Jakub Hubálek
Kristóf Lázár
Áron Lődi
Marcell Mostoha
Hanna Rédling
Ádám Széll
Curator: Sára Krnács
Advertisement
Event Venue
Mozsár utca 1., Budapest, Hungary, 1066
Tickets
Concerts, fests, parties, meetups - all the happenings, one place.
