Advertisement
" Kézdy Luca Arisztotelész tükrét használja: tájképeket fest, csak éppen megfordítja a tükröző felületet. Pontosabban szólva a tükröt befelé irányítja, épp ahogy a tükör szó etimológiailag a teker és a tér szavakat foglalja magában.
Tájképekre szegezzük tekintetünket, csak éppen belső tájképekre: a lélek rezdüléseinek vallomásos, konfessziószerű látképeire...
Kézdy Luca bensővé tett utazásra hív, a lélek tájainak bejárására. Képein a lelki tükör, a speculum animae visszaverő felülete (nem mellesleg a spekulálás szó innen ered) nem az ezüst, a réz, a bronz, de nem is az üvegtükör, tehát sosem az ember megmunkálta anyag, hanem az emberi ottléttől független, önmagának elégséges természet által felkínált víz, levegő, a változó égbolt, a vonuló felhők szikrázása, s a nappali vagy éjszakai lengeteg. A lélek bugyrain át haladunk, a rianó, fagyosan metsző jégfelületen; amott a nagy kékség (le grand bleu) ikonikus reménye és reményvesztése; a sehová sem vezető sötét allé feletti sejtelmesen valószínűtlen, vöröslő napkorong; a „csak azért is” kikandikáló fénytörések; a koromsötét, amorf feketeség fölött lebegő világító fehérség egyszerre ijesztő, ám egyszerre reménykeltő vakítása; a vulkanikusan izzó égalj, a semmi messzeségében felbukkanó perzselő napfolt.
Kézdy Luca a mitológiák tükrét tartja a kezében, azt a tükröt, amely a lélek jelképévé nemesült. Ezzel a tükörrel tudták a titánok Dionüszosz lelkét csapdába csalni, s a víz kínálta lelki tükörkép volt az oka annak, hogy Narkisszosz a saját tükörképébe szeretett bele. "
Gábor György filozófus
A kiállítás ingyenes!
Advertisement
Event Venue & Nearby Stays
Laffert Kúria, Fő út 170, Dunaharaszti 2330, Magyarország,Dunaharaszti, Budapest, Hungary