Advertisement
kortárs táncszínházi előadás / contemporary dance theatre performance Alkotó-előadók / author-performers: Agáta Přikrylová, Tereza Juráková, Kovács Dániel Attila
Fény / lights: Formanek Csaba
Technikai támogatás / technical support: Olexa Csenge
Három kereszteződő-összefonodó, egymásra utalt élet szövedéke rajzolódik ki töredékes találkozások és összesűrűsödő pillanatok sorozatából. Az előzmények legfeljebb csak sejthetjük. Egy hétköznapian abszurd világban vagyunk, álom és valóság határán, ahol gyengédség és a kegyetlenség együtt élnek. Elég egyetlen mozdulat vagy szó, és az egész táj átrendeződik. Az előadás a tánc, a színház és a költészet eszközeivel hívja meg a néző érzéseit és képzeletét egy kezdet- és vég nélküli utazásra emberi kapcsolataink szeszélyes és beláthatatlan vidékein át.
A tapestry of three intersecting, intertwining, and interdependent lives emerges from a series of fragmentary encounters and condensed moments. Layers of history are felt in their presence but never explained. We find ourselves in an everyday yet absurd world, on the border between dream and reality, where tenderness and cruelty coexist. A single gesture or word is enough for the entire landscape to shift. Using the tools of dance, theatre, and poetry, the performance invites the audience’s feelings and imagination on a journey without beginning or end through the capricious and unfathomable realms of human relationships.
Can the devil proclaim
her existence
right in the middle of a love song?
We came together
the three of us.
born out of mist.
We danced together
the three of us.
her voice inviting me
to stay gentle and wild.
We died together
the three of us.
as the July sky
erased our sins.
Korábbi előadások / Previous performances:
Bemutató / Premiere: 2026. január 31. Brno, LUMOS
Nézői visszajelzések / Audience reflections:
„Nézőként leginkább érzelmeket viszek magammal, amik még sokáig velem maradtak az előadás után—intenzív, néha kényelmetlenül igaz, és nagyon erőteljes érzelmeket.”
„As a viewer, what I took away from the performance were above all emotions that lingered long after the show ended—intense, at times uncomfortably true, but very powerful.”
(Dita Siřínková)
„A három táncos kölcsönösen és óriási érzékenységgel kommunikál egymással a táncon keresztül—és nem is csak egymással, hanem a koreográfia belső témájával is. Az előadás összefüggő, szilárd és gondosan kimunkált formája a három szereplő közötti viszonyokat tárja a közönség elé. Ezek a viszonyok változnak és fejlődnek, keződnek és véget érnek. Mindegyikben saját élményeink visszahangjait pillantjuk meg. Mindegyik személyesen érint meg minket. A táncosok élő személyes jelenléte tapintható feszültséget teremt a színpad és a közönség között, amely mágnesként működik. A színház meghitt közege, ahol a táncosok gyakorlatilag karnyújtásnyira vannak tőlünk, tovább növeli az élmény intenzitását. Pontosan ezek a képességek a partner, a tér, az idő dinamikájának, a koreográfia és a szöveg tartalmának koncentrált és mély érzékelésére a másodperc tört része alatt, mikor a mozdulat születik: ezek jelentik az improvizáció művészetét, amely kitartó és tudatos munkát igényel.
[…]
Az előadást a táncosok által alkotott versek szövik át. Még egy rétege képzeletünknek, még egy tér és dimenzió a közönség érzékei számára. Mindezen elemek egy vibráló, inspiráló egésszé csengnek össze; minden szemünk előtt jön létre és tűnik el, egyszerien és megismételhetetlenül. Szeretnénk újra megnézni ezt az előadást, mert tudjuk, hogy más lesz, összhangban az adott pillanattal. Ez a művészet—ami a jelenben gyökerezve képes arra, hogy megváltoztasson bennünk valamit úgy, hogy a jövőben már nem ugyanazok leszünk, mint előtte.”
„Here, three dancers experience mutual communication through dance with great sensitivity—both toward one another and toward the inner theme of the choreography. The performance gives the impression of a cohesive, solid, and well-thought-out form that introduces the audience to the relationships between the three performers. These relationships change, evolve, begin, and end. In each of them, we can glimpse echoes of our own experiences. Each of them touches us personally. The dancers’ vivid, personal presence creates a palpable tension between the stage and the audience and acts like a magnet. The intimate setting of the theater, where the dancers are practically within reach, also heightens the intensity of the experience. And it is precisely this ability to concentrate deeply and perceive one’s partner, the space, the dynamics of time, the content of the choreography and the text—all in a single fraction of a second where movement arises—that constitutes the art of improvisation, which requires long, conscious work.
[…]
The performance is also interwoven with poems created by the dancers. Another layer of our imagination, another space and dimension for the audience’s perception. Everything harmonizes into a vibrant, inspiring whole; everything comes into being and fades away before our eyes, unique and unrepeatable. We would like to see this performance again, because we know it will be different, attuned to the moment. And that is art—rooted in the present, yet capable of changing something within us, so that in the future we will no longer be the same.”
(Lenka Švandová)
"Számomra ez egy nagyszerű előadás volt. Megfigyelni, hogyan fogad be az elmém egy többértelmű, absztrakt művészi reprezentációt. Először megpróbáltam pontosan megérteni dolgokat és meghatározott gondolatokat keresni, aztuán viszont képes voltam ezt elengedni és az atmoszférára és a bennem meginduló érzelmekre fókuszálni. Ekkor a történet ezekbe kezdte beleírni magát, és ezeken keresztül megértettem. Érdekes volt számomra észrevenni, mekkora hatást kelt bennem egy apró gesztus, egy finom játék a távolsággal vagy egy érintés a szereplők között. Vagy hogy milyen jelentések jutnak elsőre az eszembe, amikor egy kötelet látok, amibe emberek gabalyodnak bele és hogyan alakulnak át ezen jelentések, amikor a kötelet a szereplők párbeszédük közben finoman mozdítják. Nagyon élveztem a váratlan csodálatos pillanatokat, például amikor az egyik táncos elkapott egy almát saját teste és a fal között.
Számomra a legfontosabbak a finom ingerek révén kiváltott intenzív élmények voltak. Nem gyakran találkozom ilyesmivel a mai világban, ahol folyton oly sok ingerrel vagyok elárasztva."
"For me, it was great. Especially observing how my mind works with ambiguous, abstract, and artistic representations of something. I tried to pin things down and search for specific thoughts, but then I managed to let go of that and focus more on the atmosphere and the emotional stirrings that arose within me. Then a story began to write itself into it, through which I grasped it. It was interesting for me to notice how much experience a small gesture, a subtle play with distance or the touch of characters, can awaken in me. Or what meanings automatically spring to mind when I see a rope and people tangling themselves in it, and how those meanings shifted as the rope was gently manipulated within the characters’ dialogue. I was thrilled by random, wonderful moments, like when the dancer caught an apple between herself and the wall.
For me, the main thing was this perception of intense experiences evoked by subtle stimuli. I don’t come across that very often in the world today, because I’m constantly bombarded with so much of it."
(Michal Samuelčík)
Advertisement
Event Venue
Kettőspont / színház & spirituális ügynökség, Ráday utca 39, Budapest 1092, Magyarország, Budapest, Hungary
Tickets
Concerts, fests, parties, meetups - all the happenings, one place.
