Name: Sólyom Sára – Archivált nyomok
Start: 2026-02-03T18:30:00+01:00
Location: Art9 Galéria

$S\u00f3lyom S\u00e1ra \u2013 Archiv\u00e1lt nyomok$

Sólyom Sára – Archivált nyomok
Megnyitó: 2026. február 3. 18:30. A kiállítást megnyitja: Holczer Sára.
Helyszín: Art9 Galéria, Bp., Ráday utca 47., 1092.
Megtekinthető: 2026. február 3-tól 20-ig, keddtől péntekig 15–18 óra között.
Sólyom Sára első önálló kiállításán monotípia-festményeit mutatja be. A monotípia egy speciális képgrafikai technika. Úgy készül, hogy egy felfestékezett fémlemezt prés segítségével egy papírlaphoz szorítanak, aminek következtében a festékanyag a papírlapra kerül át. Ezért lenyomat (típia). Nem magát a lemezt munkálják meg, mint más, sokszorosításra is alkalmas képgrafikai eljárások esetén. A lemezre felhordott és arról a nyomtatás során azonnal le is kerülő festékek adják ki a nyomatot. Ezért minden nyomat megismételhetetlen, egyszeri (mono-). E technikát Sólyom Sára a festészet felé közelíti. Monotípiáiban nem a vonalak és a tónusok lényegesek, hanem a színkapcsolatok és a lenyomás révén létrejövő részletgazdag, szemcsés, szabálytalan felületek, amelyek egyszerre idézik meg az egysejtűek mikroszkopikus világát és a végtelen terek kozmikus tágasságát.
A szigorú technikai eljárás megszüli a maga mechanikai véletleneit. A lenyomat – a lemezen megtervezett képpel szemben – szükségszerűen magába foglalja a kiszámíthatatlant, s ezért minden egyes alkalommal a meglepetés erejével hat. Mert mit is állít elő a nyomat? „Hasonlót vagy eltérőt? Azonosságot vagy azonosíthatatlanságot? Döntést vagy véletlent? Vágyat vagy gyászt? Formát vagy formátlant? Ugyanazt vagy mást? Ismerőst vagy idegent? Érintkezést vagy távolságot? Úgy fogalmazhatnánk, hogy a lenyomat mindezek »dialektikus képe«, összekavarodása: valami, ami éppúgy érintkezésről beszél nekünk (a láb, amely belesüpped a homokba), mint ahogy veszteségről is (a láb hiánya a lábnyomban); valami, ami a veszteséggel való érintkezésről és az érintkezés elvesztéséről is szól.” (Georges Didi-Huberman: Érintkezés és hasonlóság)
A nyomtatás egyfajta archívumot hoz létre. Ahogyan az archívumokban is csak nyomok lelhetők fel. Mert a dolgok nem adják oda magukat teljesen, csak nyomaikat hagyják hátra, bizonyítékokat, melyek arra utalnak, hogy egyszer itt voltak. Az archiváció az a pillanat, amikor a monotípia rögzül, „amikor a nyomot hagyó archívum […] még nem válik el az első benyomástól. [...] Önmaga tiszta érzetének pillanat[a], amikor még nem válik el egymástól az aktív és a passzív, az, ami megérint, és az érintés tárgya.” (Jacques Derrida: Az archívum kínzó vágya)
Köszönettel tartozom Tóth Fanni kurátori segítségéért.
Sólyom Sára 1999-ben született Budapesten. Jelenleg az ELTE BTK Filozófiatudományi Doktori Iskola Esztétika programjának hallgatója.

///ENG///
Sára Sólyom – Archived Traces
Opening: February 3, 2026, 6:30 p.m. Opening speech: Sára Holczer.
Venue: Art9 Gallery, 47 Ráday Street, Budapest, 1092.
Open: February 3–20, 2026, Tuesday–Friday, 3–6 p.m.
At her first solo exhibition, Sára Sólyom presents her monotype-paintings. Monotype is a distinctive printmaking technique in which an inked metal plate is pressed against a sheet of paper using a press, causing the paint to be transferred onto the paper—hence it is called the imprint (type). Unlike other printmaking processes that allow for multiple reproductions, it is not the plate itself that is worked. The image is produced by the paint applied to the plate and removed from it immediately during the printing process. Therefore, each print is unique and unrepeatable (mono-). Sára Sólyom approaches this technique from the perspective of painting. In her monotypes, it is not lines and tones that are essential, but rather chromatic relationships and the richly detailed, grainy, irregular surfaces created through the act of pressing. These simultaneously evoke both the microscopic world of single-celled organisms and the cosmic vastness of infinite spaces.
The rigorous technical process gives rise to its own mechanical coincidences. The print—compared to the image designed on the plate—necessarily incorporates the unpredictable, and therefore has the power of surprise each and every time. For what does printing produce? „Similarity or difference? Identity or unidentifiability? Decision or chance? Desire or mourning? Form or formlessness? The same or something else? The familiar or the unfamiliar? Contact or distance? We could say that the imprint is a 'dialectical image' of all these things, a confusion: something that speaks to us of contact (the footprint in the sand) as well as loss (the absence of the foot in the footprint); something that speaks of contact with loss and the loss of contact.” (Georges Didi-Huberman: La ressemblance par contact)
Printing creates a kind of archive. Just as archives contain only imprints, traces. Because things do not give themselves over completely, they only leave traces behind, evidence that they were once there. Archiving is the instant when the monotype is fixed, „when the printed archive is yet to be detached from the primary impression. [...] In the instant of the pure auto-affection, in the indistinction of the active and the passive, of a touching and the touched.” (Jacques Derrida: Archive Fever)
I would like to thank Fanni Tóth for her curatorial help.
Sára Sólyom was born in Budapest in 1999. She is currently a student in the Aesthetics program at the Eötvös Loránd University Doctoral School of Philosophy.