Name: Szélesvásznú Terápia ⎪ Szia Sári!
Start: 2026-01-14T19:00:00+01:00
Location: Apolló Mozi

$Sz\u00e9lesv\u00e1szn\u00fa Ter\u00e1pia \u23aa Szia S\u00e1ri!$

Részletek, jegyek elővételben: apollopecs.hu/szia-sari
A mozi mindig többet kínál, mint egyszerű kikapcsolódást: tükröt tart, kérdéseket vet fel, és gyakran olyan tapasztalatokhoz visz közel, amelyekről nehéz beszélni. Egy történet mélyére ereszkedve nemcsak a vásznon látott sorsok bontakoznak ki, hanem saját veszteségeink, kapcsolati mintáink és belső mozgásaink is megérintődnek.
A Szélesvásznú Terápia ezeknek az élményeknek ad teret: a vetítés után közös beszélgetésben folytatjuk mindazt, amit a film elindít bennünk, és az egyéni élmények lassan közösségi tapasztalattá formálódnak.
A sorozatot dr. Árkovits Amaryl pszichiáter, pár- és családterapeuta indította útjára, aki házigazdaként is jelen van, érzékenyen tartva a beszélgetés terét.
A következő alkalommal, január 14-én a Szia Sári! című dokumentumfilmet vetítjük. A film főszereplője Sári, aki hat évvel édesanyja halála után próbálja egyben tartani a családját. Anyja egykori, a VHS-kamerák korszakából ismerős filmes szenvedélyét továbbvive elkezdi filmezni, miközben három hozzá közel álló férfi rokon életét próbálja „rendezni” – olyan emberekét, akiket szorongás, magány vagy önpusztító minták kísérnek. A forgatás során lassan világossá válik számára, hogy nemcsak az alkotói vágyat örökölte, hanem azt a nehéz terhet is, hogy mindent mások helyett akar megoldani. Jelen idejű felvételek, családi archívumok, hangüzenetek és álmok rétegződnek egymásra, finoman mutatva meg, hogyan él együtt múlt és jelen a családi kapcsolatokban.
A vetítést követően dr. Árkovits Amaryl beszélget vendégeivel:
— Haragonics Sári, a film rendezője
— Jakab Júlia, pszichológus, pszichoterapeuta
Az est mindazokhoz szól, akiket foglalkoztat a gyász hosszú utóélete, a családi szerepek újrarendeződése, és az a kérdés, hol húzódik a gondoskodás és az önfeladás határa. A Szia Sári! csendes, mégis pontos film — mi pedig együtt gondolkodunk tovább arról, mit viszünk tovább azokból, akiket elveszítettünk, és mi az, amit végül le kell tennünk.