Advertisement
A régi apácamunkák világa finom kézzel sodort aranyfonalakból, drótból és selyemszálakból született meg – csendes, zárt kolostorokban, áhítatos imák kíséretében. Az apácák által készített díszek nem pusztán kézműves remekek voltak, hanem a hitből fakadó türelem és odaadás tárgyiasult formái. Az ereklyék, szentképek, kis házi oltárok köré épített kompozíciók a vallásos élet személyes lenyomatai, ahol az alkotás maga is a lélek gyakorlata, szent kötelesség és csendes elmélkedés volt.Tóth Xénia képzőművész ezen hagyományok felé fordul, nem restauráló szándékkal, hanem egy mély, személyes és kortárs reflexióval. A főként 2017–2018-ban készült sorozatában a régi apácamunkák anyaghasználatát és technikai sajátosságait – mint a drótfonás, textilapplikáció, gyöngyhímzés – emeli át saját alkotói nyelvébe. Munkái nem szakrális tárgyakat díszítenek, hanem maguk válnak hordozóivá egy belső spirituális térnek, ahol a női szerepek, a személyes múlt és a kollektív emlékezet is megjelenik.
Ezek a művek egy korszak lezárását is jelentik a művész számára. A kiállításon látható darabok – mintegy csokorba gyűjtve – nemcsak a kézműves hagyomány újraértelmezését mutatják be, hanem egy személyes művészi út végpontját is kijelölik. A motívumok, anyagok és hangulatok által Tóth Xénia lezár egy alkotói szakaszt, amelyben a múlt felé fordulás, a női kézművesség története és a belső, meditatív munka kapott hangsúlyt.
Ebben a párbeszédben a régi és az új összeér. Az apácák csendes odaadása és a kortárs művész személyes reflexiója közös szálon fut: az anyagon és a kézművességen keresztül. Így válik a kiállítás nemcsak emlékezéssé, hanem belső átlényegüléssé is – a forma, a múlt és az alkotás egyetemes tapasztalatává.
Advertisement
Event Venue & Nearby Stays
Lakásgaléria, Hollán Ernő utca 46, Budapest 1136, Magyarország, Budapest, Hungary
