Advertisement
A kiállítást megnyitja: Fülöp Gergő képzőművész
////////////////////// \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\
Ahogy a tudománynak és a technológiának köszönhetően egyre távolabb látunk vissza felé a múltba, jövőnk mégis mintha egyre rövidülne. Az entrópia fogalma meghatározza a világban zajló folyamatok irányát. Ilyen például, hogy a hő mindig a melegebb test felől áramlik a hidegebb felé, ahogy az is, hogy az idő ugyan torzul a gravitáció hatására, de iránya nem változik, így a jövőre emlékezni sem lehet.
Vannak foglalkozások, amelyek csupán csekély mértékben változtak a történelem folyamán, mára jórészt eltűntek a szemünk elől, annak ellenére is, hogy a technológia biztosította információ talán minden korábbinál könnyebben elérhető volna. Az állattartás tevékenysége az emberi civilizáció egyik meghatározó állomása, a kollektív emlékezetben mégis olyan nyilvánvalóan kevesek által átélt képek maradtak meg, ahogy az est leszálltával a pásztor számba veszi a jószágokat, majd tüzet gyújt és letelepedik mellé.
De kinek az emlékei ezek?
Ma amikor úgy tűnik minden tartósítható, dokumentálható, reprodukálható, eltűnhetnek-e egyáltalán a dolgok a világból? S ha igen hova? Eltűnnek-e a dolgok attól, hogy három dimenzió helyett két dimenzióba kerülnek? Illetve, ha mégsem, milyen feltételek szerint maradnak önmaguk? Az idő vajon elmélyíti és konzerválja a tudást, vagy végleg felszámolja azt?
A kiállításban két és három dimenzió váltakozásába lépünk. A készen kapott válaszok helyett a megtapasztalás, a belemerülés feladatai várnak a látogatóra a diorámaszerű installációban. A látogató egyszerre nézője és résztvevője valaminek, amiből óhatatlanul is egy történetet töredékei sejlenek fel, melyet mintha már ismernénk, mégsem vagyunk biztosak benne honnan?
“Prométheusz a pásztortűzre meredt, arca elé kapta a kezét. A tűz nem élt, mint ahogy viaszból volt az ember és a bika is. Sorra rohant a vitrinekhez. Kazántűz, kandallótűz, tábortűz, tűzvész, kovácstűz, futótűz…” Lázár Ervin tűz című novellája éppúgy megidéződik a kiállításban, mint Philip K. Dick Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal című műve.
Ladányi András installációja egy virtuális tér - “amelyben aktualitás és a potencialitás szükségszerűen együtt létezik” (Ropolyi László) -, és magában hordozza a kérdést: Mi veszik el mégis?
Kurátor:
Fodor Balázs
Megtekinthető:
2025.03.11. - 04.25.
k-p 14.00 - 18.00
Az eseményen kép- és videófelvétel készülhet. Részvételével hozzájárul ahhoz, hogy a Kult2 Nonprofit Kft. a felvételeket közösségi média felületein és honlapján felhasználja.
Advertisement
Event Venue & Nearby Stays
Kapás utca 55., Budapest, Hungary, 1027
