Advertisement
A tudat aspektusaiA Magyar Fenomenológiai Egyesület és az ELTE BTK Filozófia Intézet 2022. évi tematikus közös konferenciája
Még ma is érvényesek Hérakleitosz körülbelül 2500 évvel ezelőtt mondott szavai, melyek szerint: „A lélek határait – mehetsz és meg nem találod, bejárj bár minden utat, mélysége akkora” (B 45). A lélek, a tudat a filozófia központi kérdései közé tartozik. Speciálisan a fenomenológiai mozgalmon belül többen is úgy gondolták, hogy minden igazán lényeges filozófiai kérdés végső soron a tudat problémájához kapcsolódik. Edmund Husserl érett munkásságának egésze úgyszólván a tudat mibenlétének és alapszerkezetének megértésére irányult.
Husserl a Logikai vizsgálódásokban háromféleképpen határozta meg a tudatot: 1) a tudat mint az empirikus én valós (reell) fenomenológiai állományának egésze (mint a teljes mentális szféra), 2) a tudat mint az élmény belső észleltsége (mint egyfajta reflexív tudatosság), 3) a tudat mint intencionális élmény. Husserlt különösen ez utóbbi harmadik értelemben vett tudat-fogalmat tartotta szem előtt. Erről írta utolsó főművében, Az európai tudományok válsága és a transzcendentális fenomenológia c. könyvben (1936) a következő sorokat: „A tapasztalati tárgy és az adottságmód ezen egyetemes korrelációs a priorijának első jelentkezése (miközben, 1898 táján Logikai vizsgálódások című művemen dolgoztam) oly mélyen megrázott, hogy azóta életem egész munkáját ezen korrelációs a priori rendszeres kidolgozásának szentelem” (Husserliana 6: 169, magyar kiadás: 210.o. [Budapest: Atlantisz kiadó, 1998, I. kötet. Berényi Gábor és Mezei Balázs fordítása]).
Noha Heidegger, az emberi létezésnek az egzisztencia, a jelenvalóság és a jelenvalólét vagy ittlét (Dasein) terminusaiban történő kifejtése során tudatosan ügyelt arra, hogy saját fenomenológiai leírásait távoltartsa az általa félrevezetőnek és ontológiailag elhibázottnak tartott „szubjektivitás”, illetve „tudat” vagy „tudatosság” terminusaitól, oly annyira, hogy 1973-as Zähringenben tartott szemináriuma során úgy tekintett vissza a Lét és időre, mint ami először szabadította ki a filozófiát a modernkori gondolkodás történetében a „tudat börtönéből”, (Gesamtausgabe 15: 379), néhányak számára bizonyos mértékig kétséges volt, hogy Heideggernek valóban sikerült-e maradéktalanul száműznie a „tudat” és rokonértelmű fogalmakat a fenomenológiából, illetve, hogy ez egyáltalán lehetséges-e. Legalábbis pl. a Heideggertől erősen inspirált, első ízben Ludwig Binswanger által kidolgozott, majd általa és mások (pl. Medard Boss) által továbbfejlesztett Dasein-analízis, még ha kritikus módon is, erősen támaszkodott a „tudat” és „lélek” fogalmaira, jelentősen átértelmezve azokat.
A francia fenomenológiában, a Heideggerhez való minden, mégoly erőteljes kötődés ellenére is, a „tudat” fogalma, mint „cogito” továbbra is meghatározó szerepet játszott – többek között Sartre-nál és Merleau-Pontynál is. Lévinas az Önmaga szubjektivitását a Másik eredeti tapasztalatára alapozta (melyről az én megfeledkezhet, de attól még létezik). Lévinas ezzel az egyéni szubjektivitás eredendően interszubjektív karakterét hangsúlyozta. A francia fenomenológia további alapvető motívuma, hogy ezen áramlat képviselői központi jelentőséget tulajdonítottak a tudat testtel való kapcsolatának. Szerintük a tudat lényegéhez tartozik, hogy mindenkor egy testi lénynek a tudatát jelenti, és a testiség meghatározza a tudatos lét minden úgyszólván szegmensét.
Ez utóbb említett megfontolás lesz majd a „Megtestesült Elme” vagy „Megtestesült Kogníció” szerzőinek irányadó elképzelése; akik a tudat fenomenológiai leírásait összekapcsolják a kognitív pszichológia és idegtudomány eredményeivel és kutatásaival, (mint Thomas Fuchs, Shaun Gallagher, Eleanor Rosch, Evan Thompson, Francisco Varela vagy Dan Zahavi).
Az analitikus filozófia oldaláról a tudatot részben viselkedéses terminusokban próbálták kifejteni a logikai behaviorizmus képviselői, (mint Gilbert Ryle vagy Ludwig Wittgenstein). Legkésőbb a ’70-es évektől kezdve a tudat minőségi karaktere (a „kválé”), mint a fenomenális tudatosság meghatározó jegye, a tudat analitikus filozófiai leírásaiban alapvető támpontnak számított (olyan szerzőknél, mint pl. Thomas Nagel, Frank Jackson, Joseph Levine vagy David Chalmers). Ugyanitt meg lehet említeni pl. az olyan további finomítási, árnyalási kísérleteket, mint Ned Block különbségtétele fenomenális tudatosság és a hozzáférési tudatosság („access consciousness”) között.
Ezek a példák is mutatják, hogy a tudat, illetve a tudatosság problémája a kortárs filozófia egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb kérdése. Valóban úgy tűnik, hogy Hérakleitosz szavai máig megállják a helyüket: a tudat a teórián kívül és a teoretikus és közelebbről filozófiai diskurzus különböző szegmensein belül egyaránt végtelen gazdagságot mutat, amelyet lehetetlen kimeríteni. A létezés különböző szintjein – állati, gyermeki tudat, az archaikus népek tagjainak a tudata, a modernkori felnőtt ember általános és áltagos tudatmódjai – és eltérő területein – esztétikai, művészi, etikai, vallási, teoretikus, preteoretikus stb. tudat – a tudat mindenütt végtelen kutatási problémákat nyújt a kutató tudósoknak és filozófusoknak.
Ennek szellemében szeretné a Magyar Fenomenológiai Egyesület meghiredetni a 2022. évi tematikus konferenciáját, az ELTE BTK Filozófia Intézetével együttműködésben, „A tudat aspektusai” címmel. Örömmel várunk minden jelentkezést, előadástervezetet, mely a kiírásban felvázolt problémahorizonthoz kapcsolódik. A konferencia tervezett időpontja: 2022. május 19-20, helyszíne: ELTE BTK Filozófia Intézet. A legfeljebb 500 szavas absztraktokat 2022. április 1., péntekig a [email protected] címre. A konferenciára legfeljebb 20 perces előadásokat várunk, melyeket 10 perc vita követ.
Advertisement
Event Venue & Nearby Stays
ELTE Bölcsészettudományi Kar, 1088 Budapest Múzeum körút 6-8., Budapest, Hungary