Advertisement
Kedves Érdeklődő!Mielőtt tovább olvasol, jelzem, hogy alább található a La LOba mese, amelyet szívből ajánlok.
Sokunk mai bibliája a Farkasokkal futó asszonyok.
Sok évvel ezelőtt olvasva, mondatról mondatra néztem, hullott le a fátyol a szememről: nem vagyok helikopter.
Létezik az, amit érzek, tapasztalok, bárki is mondjon mást.
Errre az egy napos alkalomra azt tervezem, hogy az alábbi mesével fogunk foglalkozni, amely a Természeti asszonyról és a benne élő ösztönökról szól.
A napot egy szertartással zárjuk, amellyel beépítjük a megtagadott, elfelejtett, elhagyott részeinket, csontjainkat.
Amennyiben megérint a mese, várlak szeretettel a Belső Barlangban, Budapesten.
Maximum 10 fővel szeretnék dolgozni, ezért a jelentkezést ennek figyelembevételével fogadom el.
Részvételi díj: 25 000 Ft, amelyről magánszemély részére AAM számlát adok.
Minden további tudnivalót a jelentkezés után küldöm.
Jelentkezni itt lehet: [email protected]
La loba meséje (A Farkasasszony), akit Clarissa Pinkola Estés Csontasszonynak hív
Él egy öregasszony egy világ szeme elől elrejtett helyen. Mindenki tudja, hogy ez a hely létezik, de csak kevesen látták. Mint a kelet-európai tündérmesék öregasszonyai, ő is arra vár, hogy eltévedt vándorok, valami után kutatók vetődjenek a tanyájára. Nagyon óvatos, sok mesében szőrös, mindig kövér és kerüli más teremtmények társaságát. Károg és kotkodál, általában inkább állati mint emberi hangokat ad ki. Azt mondják, Tarahumaran indián terület málladozó gránitlejtőin lakik. Mások azt mondják, Phoenixen kívül, egy kút mellett van eltemetve. Volt, aki látta, hogy délre, Monte Alban felé tartott egy kiégett autóban, aminek a hátsó ablakát kilőtték. Azt is mondják, hogy El Pasótól nem messze az autóút szélén áll, hogy teherautók mellett vadászpuskán lovagol a mexikói Moreliába, és látták már az Oaxaca melletti piacra menni különös formájú rőzseköteggel a hátán. Sok neve van: La Huesera, Csontasszony; La Trapera, Gyűjtögető; La Loba, Farkasasszony.
Egyetlen foglalatossága a csontok gyűjtögetése. Sokan úgy tudják, hogy különösen azokat gyűjtögeti és őrizgeti, amelyeket az a veszély fenyeget, hogy elvesznek a világ számára. Barlangja teli a sivatag legkülönbözőbb teremtményeinek, csörgőkígyóknak, varjaknak csontjaival. De állítólag elsősorban a farkasokkal törődik. Hegyeken és kiszáradt folyómedrekben kúszik, mászik, átrostál mindent farkascsontok után kutatva, s amikor aztán összerakta az egész csontvázat, amikor az utolsó kis csont is a helyére kerül és ott áll előtte a gyönyörű fehér szobor, akkor leül a tűz mellé, s kigondolja, mit énekeljen. Amikor eldöntötte, a criatura fölé áll, fölé emeli karját és énekel. Akkor a farkas bordacsontjai és lábcsontjai lassan megtelnek hússal, s az állatot lassan bunda fedi be. La Loba énekel még egy kicsit, s a teremtmény még inkább megtelik élettel; bozontos, erős farka felfelé kunkorodik. La Loba tovább énekel, s a farkas lélegezni kezd. La Loba folytatja mélyről jövő énekét, amibe a sivatag beleremeg, s a farkas kinyitja szemét, felugrik és elfut a kanyonban. Futás közben, vagy a gyorsaság miatt, vagy azért, mert útközben megmártózott egy folyóban, vagy mert egy napsugár vagy holdsugár éppen az oldalát érte, a farkas egyszerre nevető asszonnyá változik és szabadon száguld tovább a horizont felé.
Ezért tartják úgy, hogy ha az ember a sivatagban vándorol és közeleg az alkony, s kicsit talán már el is tévedt, el is fáradt, akkor szerencséje van, mert lehet, hogy megtetszik La Lobának, aki megmutat neki valamit – valamit a lélekből".
Advertisement
Event Venue & Nearby Stays
Belső Barlang - Életmód központ, Mihálkovics u. 4.,Budapest, Hungary
